Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 
A Működő Önkormányzat
 

(Társadalomirányítási rendezőelv).

                                                                                              

 

Gyakran elgondolkozom azon, hogy bár az emberek döntő többsége a békés egymás mellett élés híve, mégis olyan társadalomirányítási intézményrendszert hozott létre, ahol egymás alá és fölé rendeltségi viszonyban él. A kormányzó párt(ok) a civil társadalom fölé helyezi(k) magát(magukat). Civilnek lenni ma olyan érzés, mint amelyet egy 18 éves fiatal érezhetett akkor, amikor kopasznak nevezték a katonaságnál. Lehet-e vajon párthatalom és alárendeltségi viszony nélküli társadalomban élni? Erre próbálom megadni a választ az alábbiakban:

 

Először néhány szó a törvényes hatalomról: a törvényes hatalom valójában, a különböző törvények által biztosított döntési, végrehajtási és ellenőrzési jogosultság, a társadalom egyes tagjai, csoportjai felett. Amikor a hatalmat gyakorolja egy, vagy több személy, egy vagy több ember felett, akkor különböző eszközökkel, módszerekkel, rákényszeríti saját akaratát, másokra. Az egyes ember, teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül a hatalommal szemben.

Ha azt próbáljuk erőltetni, hogy a mindenkori hatalommal ellenkező, de azzal azonosan, különböző szervezeti formá(ka)t hozunk létre, akkor soha véget nem érő konfliktusok fogják uralni az életünket, ahol mindig az erősebb győz. A megosztottság, differenciálódás egyre nő a társadalomban, ami a mindenkori hatalomnak rendkívül kedvező. („A társadalom, alrendszerekre történő differenciálódása, nem társadalmi fejlődést, hanem, társadalmi hanyatlást eredményez.”: Jürgen Habermas, német filozófus és szociológus)

Ha fel akarunk építeni egy országot, akkor akár csak az emberi szervezetben, a különböző szervek (szervezetek) összhangját kell megteremteni (hálózatépítés). A kérdés, hogy hogyan? A válasz egyértelműen adódik: a jelenlegi központi hatalmi irányítási rendszer differenciálásával. Ahogy a hatalom fenti megfogalmazásból adódik tehát, a döntéshozás, a végrehajtás és az ellenőrzési funkciókat kell szétválasztani.

Ezek közül a döntési jogot nem szabad semmilyen kiváltságos csoportra, vagy személyre bízni.

A döntési jog azt illeti, akié a tulajdonjog. Nem szabadna lemondanunk döntési jogunkról.

Bár a tulajdonosnak joga van arra, hogy a döntés, a végrehajtás, valamint az ellenőrzés jogát átadja másnak, azonban tudomásul kell vennünk, hogy ha valaki mindhárom jogát átruházza, teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Az állam: Egy adott ország állampolgárai által működtetett, hatalmi intézményrendszer.

 

Az állampolgár ezért, mint tulajdonos, rendelkezik a döntési, végrehajtási és ellenőrzési jogosultsággal. Ezzel a joggal csak akkor tud élni, ha megteremti a lehetőségét is annak, hogy a döntéseinek, akaratának érvényt tudjon szerezni. Hiába vannak jogaink, ha nincs lehetőségünk arra, hogy éljünk is vele.

A feladat tehát, hogy megteremtsük a lehetőségét a döntéseink érvényesítésére, úgy, hogy nem ruházzuk azt át senkire.

A jelenlegi szabad választás joga helyett a szabad döntés jogát kell a családok részére biztosítani. Ezért a végső cél, hogy a jogi normákat és határozatokat, a lehető legalacsonyabb szinten hozzuk meg, annak érdekében, hogy a hatalom a lehető legközelebb kerüljön azokhoz, akik felett a hatalmat gyakorolja. (Szubszidiaritás elve)** Lásd még: Az új államhatalom felépítésének folyamata mellékletet. 

 
A megoldás:
 

A társadalom alapja a család, mely a társadalom legkisebb és legkiszolgáltatottabb egysége, közössége, ugyanakkor előnye, hogy az egyes ember számára az egyetlen olyan szervezet, amelyben az egyes ember valóban független és szuverén döntéseket hozhat. A család képviselője a szülő(k). Ha a családok többsége rosszul működik, akkor a társadalom is. Ha az állam eladósodik, akkor a család is. A család, valójában az állam legkisebb intézménye. Egy településen élő családok kizárólagos joga és közvetlen érdeke is, hogy a lakókörnyezetük életét, kultúráját építse, alakítsa, fejlessze. A fő probléma, hogy ezen intézmények (családok) elszigetelve élnek egymástól. Nincs megteremtve a közakarat érvényesülésének lehetősége, nem tudnak élni tulajdonosi jogaikkal.

Az elszigeteltség megszüntetése, a közösségi tulajdon intézményében, az önkormányzatokban valósítható meg. Konkrétan: az önkormányzati médiák (honlap, helyi újság, stb.) feletti rendelkezés ill. ezek által a döntések joga a családoké, ill. azok tagjaié kell hogy legyen. Ennek gyakorlati kivitelezéséhez elsősorban az Internet ad lehetőséget. A döntés tehát, a családok alkotta hálózat (Független Közérdekű Információs Hálózat) által folyamatosan valósulhat meg. (Gondoljuk csak végig: a jelenlegi négyévenkénti képviselő választás során csupán arra van jogunk, hogy lemondjunk a döntési jogunkról. Ez akkor is így van, ha nem megyünk el választani).

 

Hogyan kezdjünk hozzá?

 

A település mindenkori önkormányzati képviselőinek lehetőségük, hogy a közgyűlésben megszavazzák a Családképviselők Intézménye (CSaKI) létrehozását. Erre a jelenlegi Önkormányzati Törvény lehetőséget ad. (Kiemelés a Helyi Önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV törvény szövegéből:

(4) A képviselő-testület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások céljából önkormányzati intézményt, vállalatot, más szervezetet (a továbbiakban együtt: intézmény) alapíthat,…..stb.

 

Ezért célszerű olyan képviselőket választani, akik vállalják az említett intézmény létrehozását.

Ezen intézmény valójában a lakosság által, egy Független Közérdekű Információs Hálózat (FKIH) segítségével működtetett új önkormányzati szervezeti egység. (Részletes magyarázatot lásd alább, a „Társadalmi Tranzisztor” cím alatt). Tagjai a családok képviselői, akik rácsatlakoznak ezen információs csatornára (honlapra), melyen keresztül, információkat küldenek és fogadnak, interaktív hírlevél szolgáltatás formájában. A legfontosabb megvalósítandó cél, hogy minden be ill. kimenő információt, minden rácsatlakozó állampolgár (család), hírlevél formájában megkapjon, illetve folyamatosan legyen lehetősége a döntésre előkészített javaslatokra szavazni.

A rendszer működésének színvonalát, hatékonyságát, a település szellemi erőinek minősége határozza meg. Ezen emberek megismerése, ez által a hálózat által valósulhat meg. Ha egy település ilyen embereknek hiányában van, lehetősége van arra, hogy felkeressen közismert, értelmes és hiteles, tettrekész embereket, vagy a nevelésben és az oktatásban saját erővel kinevelheti, támogathatja, a kiemelkedő képességű fiatalokat, esetleg aktív nyugdíjasokat is.

A hálózat egyre növekvő létszáma, egyre nagyobb biztonságot és lehetőséget biztosíthat arra, hogy érvényesülhessen az a törvényszerűség, hogy a több emberben meglévő sokféle tudás, tapasztalat, információ biztosan több mint az eddig, csak néhány tízes nagyságrendű képviselő testület tagjainak tudása, tehát kevesebb hibával és életképesebb javaslatok figyelembevételével működhet az önkormányzat.

A Családképviselők Intézményének a működési szabályzatát, a család- képviselők (állampolgárok) összességének jóváhagyásával kell meghatározni. A családképviselőknek bármikor lehetőségük van, a szabályzat módosítására, vagy bővítésére. 

Ennek az új rendszernek a megvalósításához, nagy tapasztalattal és tudással rendelkező szakértő szervezet segítségét is igénybe lehet venni.

Az FKIH hálózat megteremtésével lehetővé válik a folyamatos párbeszéd lehetősége, a döntéshozók, végrehajtók és a végrehajtást ellenőrzők között. Az értelmes, életképes, megvalósítható javaslatokat, felvető állampolgárokat, egyszeri meghatározott összegű díjazásban, illetve konkrétan kimutatható hasznot hozó javaslatok megvalósítása esetén, százalékos juttatásban is lehet részesíteni.

Fontos kihangsúlyozni, hogy az FKIH hálózatnak nincs olyan tagja, vezetője, aki a többi tagtól eltérő, több joggal bírna. A tagok teljesen egyenrangúak, ugyanis ez nem egy szervezet, hanem egy folyamatosan fejlődő, nyitott hálózat, ami optimális esetben, a teljes lakosságot reprezentálja. Minden tagja képviselő, a családjának, vagy önmagának, vagy egyéb nagyobb közösségnek a képviselője, és egy véleményt visz a rendszerbe. Összességében, minden lakos a teljes lakosság érdekeit képviseli. A jobb és magasabb életszínvonal elérése, minden embernek érdeke. Csak akkor lehet békés, erőszaktól mentes egy közösség élete, ha tekintettel vagyunk a másik ember érdekeire is.

A beérkező javaslatok, elképzelések, valójában az egyes családképviselők döntései. A szakmai érvek ill. ellenérvek ütköztetése, szakmai egyesületekben történik. Az egyesületi döntés is csak egy javaslat, melyet a családképviselők hálózatának bármely tagjának jogában áll, elfogadható szakmai indokokkal elutasítani és ezzel, -többségi támogatottság esetén-, más döntést megvalósítani. Ha ilyen nincs, akkor az egyesületi javaslat válik döntéssé és kerül, a közgyűlés elé, mint végrehajtó testület elé.

A hálózat egyre kiterjedtebb működésének feltétele, az internetes hozzáférés lehetőségének megteremtése. Ez a lakosság szélesebb rétegeinek a számára is, az elkövetkezendő években, a digitális televíziózásra való áttérés során, illetve az Internet hozzáférés ingyenessé tételével* fokozatosan megvalósulhat.

    

Ha világossá tesszük, hogy az államhatalom helyi állampolgári gyakorlása, szükséges kiegyensúlyozó erő, a sajátos öntörvényű globális tőkeerővel szemben, akkor megérthetjük, hogy az államhatalom gyakorlásának egyetlen kompetens és lehetséges területe, a helyi önkormányzatokat működtető lakosság. A CSaKI intézményének létrehozása, szinte beláthatatlan sok és sokféle fejlődési lehetőséget teremt meg a lakosság számára. Természetesen csak akkor, ha élnek, illetve élni is tudnak vele.

 
Az új rendszer lehetővé teszi:
 

A./ hogy az adóbeszedés joga és elosztása elsődlegesen a településekhez kerüljön.

B./ a közpénzek elosztási folyamatában, az alacsonyabb szintről a magasabb szintek felé haladva, (–települési önkormányzat –kistérség –régió -központi költségvetés-) a feladatfinanszírozás elve* érvényesüljön.

C./ a településen élő a település fejlődésében érdekelt kreatív emberek ötletei, elképzelései megismerhetők legyenek és meg is valósuljanak.

D./ olyan egyesületek, egyéb civil szervezetek létrehozását, támogatását, melyek vezetői és tagjai bizonyítható szakmai elméleti tudással, gyakorlati tapasztalattal, tiszta erkölcsi múlttal és intelligenciával bírnak. (erkölcsi tőke + szellemi tőke = pénztőke)

E./ a valódi esélyegyenlőség folyamatos megvalósulását

F./ a pártérdekektől független döntések meghozatalát, melynek eredményeként, a jelenlegi „párt-diktatúra”, illetve a hatalommal való visszaélés lehetősége megszűnik

G./ Központi, kormányzati szinten, ideológiáktól független szakmai pártok megalakulását, melyek, a szakmai egyesületekre támaszkodva végzik munkájukat.

H./ a korrupció teljes felszámolását

I./ a folyamatos, valódi civil kontrollt

J./ munkahelyek teremtését

K./ a munkavállalóknak, egyes munkáltatóval szembeni teljes kiszolgáltatottságának a megszűnését.

L./ az élhető és fenntartható biológiai környezet megteremtését.

M./ a gyermeknevelés és oktatás minőségi fejlődését.

N./ a jelenleg csak a munkahelyeken érvényesülő, vagy onnan kiszoruló kreatív építő, szellemi tőkének, a helyi közéletbe történő bevonását.

O./ a helyi kis és középvállalkozások adóinak csökkentését.

P./ a közpénzek jelenlegi pazarló felhasználásának felszámolását.

R./ a kultúra fejlődését, az életszínvonal emelkedését.

S./ a közvetlen népi demokrácia, a Szubszidiaritás** elvének abszolút érvényesülését.

T./ szükségtelenné teszi, a négyévenkénti képviselőválasztást (ez jelentős költségmegtakarítást eredményez).

 

Amikor a hiba, a társadalom működésében van.

 

Ahhoz, hogy a hibákat, melyek akadályai a fejlődésnek, kiküszöböljük, világosan kell megfogalmazni és ismertetni a lehető legszélesebb körben, hogy mi a probléma. Konkrét problémák megoldására, konkrét kérdéseket kell feltenni. Bármely probléma megoldásán, csak akkor tudunk gondolkodni, ha tudjuk, hogy mi a probléma, ill. mi a megoldandó konkrét feladat. A társadalom is egy szervezet, akár csak az egyes emberi szervezet. Ha nincs meg, ill. szakadozott, vagy hiányos, a szervezet működését szabályozó, az egyes szervek és sejtek működését összehangoló kapcsolati „idegháló”, minden szervezet akadozva, hibásan működik. Legrosszabb esetben elpusztul. Tény, hogy a hibák kijavítására, csak megfelelő szellemi erő képes. Ha ezek az erők elszigetelődnek, szétszóródnak, akkor nem tudják érvényesíteni teremtő energiájukat, saját maguk is kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. A településeken tehát ezeknek a szellemi erőknek az összekapcsolása, integrálása működtetése halaszthatatlan feladat. Minden embernek lehetnek ötletei, elképzelései, amik a település és egyben a családok életminőségének a javulását, fejlődését szolgálják.

 
 

A fenti gondolatok, az új intézmény, a működő önkormányzás elméleti, logikai magyarázata:

 
                                                                                                  A „Társadalmi Tranzisztor.”
 
 
 Cáfolhatatlan tény, hogy az emberi társadalom fejlődését, az emberi tudatnak***, illetve az emberi elmének a fejlettsége, minőségi állapota, tehát egyszerűen fogalmazva, a tudása határozza meg, mely két tudományágra bontható: Társadalomtudományok illetve, Természettudományok. A jelenlegi párthatalmi társadalomirányítási (kormányzási) rendszerek, -egyoldalúan-, a Társadalomtudományok elméletei alapján megszerkesztett törvények szerint működnek. Teljesen megfeledkezve arról, hogy minden ember által meghozott törvénynek, a TERMÉSZET törvénye mindig és mindenhol felette áll. Nem véletlen, hogy a természettudományos műszaki fejlődés megelőzi a társadalmi fejlődést, sőt ki is kényszeríti a változtatást, megteremtve az ahhoz szükséges feltételeket is. (Lásd: Internet) Tehát, csak azok a társadalom életét szabályozó törvények lehetnek hatékonyak és a fenntartható fejlődést megalapozók, melyek a Természettudomány által képviselt törvények által is megalapozottak. Ezért a törvényhozás, jogalkotás folyamatába be kell vonni a Természettudományok képviselőit is. Az így létrehozott új szervezeti egység tehát, magában foglalja a két tudományágat, a Társadalomtudományt és a Természettudományt. A két tudományág által elfogadott javaslatok felett, nem egy másik szervezet dönt, hanem az FKIH hálózaton keresztül, maga a lakosság. Hogy miért, a magyarázatot lásd alább: Az új szervezet felépítése, vastag betűs bekezdést követően. Ha ezt egy sémában lerajzoljuk, megdöbbentő eredményre jutunk. Ugyanis ez a rendszer, a jól ismert tranzisztor elv szerint, egy alapvető természettudományos törvény alapján működik! Ha ezt az elvet tovább visszük, újabb „tranzisztorokat” működtethetünk, a társadalom egyre magasabb szintjei felé haladva. Így jön létre először a legalsó szinten a -helyi, a -kistérségi, a -megyei, a -regionális, az -országos önkormányzás. (Tudjuk, hogy a tranzisztornak köszönhető az elektronika és így a tudományos kutatás szinte korlátlan fejlődésének a megindulása.) Ez a „társadalmi tranzisztor”, csak akkor fog működni, ha bekapcsoljuk a segéd, -vezérlő-áramkört, a civil szféra alkotta hálózatot. (FKIH + Szakmai Egyesületek = CSaKI)

Az önkormányzat tehát kiemelt jelentőségű szervezet. Mint minden szervezetnek két oldala van: a külső az, ami működik, a belső az, ami azt működteti. A külső, objektív oldala, a Polgármesteri hivatal, -mint állami, hatósági végrehajtó intézmény- a másik belső, kulturális, szubjektív oldala, a Családképviselők Intézménye (CSaKI), mely magában foglalja a nonprofit társadalomtudományi és természettudományi szakmai egyesületeket, mint szervezeteket és az -ezek a szervezetek, valamint a családképviselők (lakosság) közötti információáramlást biztosító-, FKIH hálózatot. Ez a hálózat, ami a szubjektív jellegét adja a rendszernek.

Lásd, az alábbi logikai ábrát:

 

          Társadalmi Tranzisztor

 
 

Kép

      Polgármester         Lakosság + Kultürális Polgármester

Az Ágazati Szakmai Egyesületek feladata, a civil lakosság érdekképviseletének ellátása. Az egyesületek, a jelenlegi önkormányzati bizottságok helyébe lépnek. A feladat ellátásához szükséges, a szakmai kompetencia. Ennek érdekében az önkormányzat által finanszírozott főállású státus (elnök) biztosítására van szükség, az egyesület élén. Az egyesület elnöke, a jelenlegi választókerületi képviselő helyébe lép. Kiválasztása, a CSaKI hálózatán keresztül bonyolódik. Az egyesület élére pályázók, a Polgármesteri Hivatal kiírása alapján, nyilvánosan ismertetik pályázatukat. A családképviselők szavazatai döntenek, a pozíció betöltéséről. Követelmény, a szakmai ill. emberi (erkölcsi) minőség. A pozíció betöltése munkaszerződésben határozatlan idejű, azonban bármikor felmondható, elégtelen munkavégzés esetén.

Az Egyesületi, vagy Kulturális Polgármester, az egyesületek integrációját testesíti meg.

A fentiekben ismertetett új szervezeti felépítés eredményeként, az eddigi központosított felülről vezérelt társadalomirányítás helyett, alulról vezérelt társadalomirányítás valósulhat meg, mely a természet törvényeivel összhangban, azzal harmonikusan működik. Lényegében az Önkormányzatnak, a település, kistérség, szellemi logisztikai központjává kell, válnia.

 

A új szervezet felépítése, a következő programvázlatba: Tudományok<-Moralitás->Művészetek tömörítve, annak szellemében kell, hogy megvalósuljon, hogy bizonyítottan, a mindenkori lakosság kb. 70-80. százaléka rendelkezik azzal a morális érzékkel, mely az egészséges fenntartható fejlődéshez nélkülözhetetlen. Lásd még: Lukácsi Tamás Az ideális állam, Arisztotelész Politika című művében, II.1. A Kölcsönös Jogok Kezelése cím alatt.

 

 
Idézet a fenti tanulmányból:
 

„ A Politika egyik kulcsfejezetében azzal a veszéllyel szembesülünk, hogyha az állam nem gondoskodik kellő komolysággal az erényről és az erénynek megfelelő nevelésről, akkor puszta véd-, és dacszövetséggé válhat, ahol a törvény is csak egyezkedés, „ s mint Lykophron a szofista kifejezte, ’ a kölcsönös jogok kezese’.”

(A szofista névhez manapság az elvtelen anyagias szellemi attitűd negatív felhangjai társulnak.)

 

Kétségtelen, hogy az emberi elme értelmi (bal oldala) és érzelmi (jobb oldala), gyakran olyan dilemma elé állítja a cselekvő embert, hogy nem tudja eldönteni, hogy az eszére (értelmére), vagy a szívére (érzelmeire) hallgasson, amikor döntenie kell egy adott helyzetben. Tehát racionális, vagy érzelmi döntést hozzon? Minden esetben tehát kell egy mindkettőtől független vezérlő impulzus, vezérlő elv, ami az egyik, vagy a másik irányba visz. Döntéseinket többnyire racionális érvek alapján hozzuk meg, azonban cselekedeteink hátterében erkölcsi indítékok húzódnak meg. Az erkölcsi normák, az adott társadalom kultúrája által meghatározottak. Ezen normákhoz való alkalmazkodás a moralitás. Ezért a moralitás a társadalom életében nélkülözhetetlen vezérlő energia. Az adott kultúra erkölcse ezért, döntően meghatározza egy népcsoport életképességét, fejlődését és életminőségét. Mellőzése súlyos következménnyel járhat bármely társadalomra. Fentiek miatt tehát cselekedeteink középpontjában mindig ott kell lenni, az erkölcsi normákhoz való igazodásnak, a moralitásnak!

 

Tehát a társadalom (lakosság) moralitása az a vezérlő energia, amely az értelem és érzelem közötti harmóniát képes megteremteni, egymás között és az egyes tudományos, illetve művészeti ágazatokon belül is. 

 

A fentiekben vázolt rendszer létrehozásának a kezdeményezéséhez, minden településen nélkülözhetetlen, a családok összefogása, szövetsége…

A valódi önkormányzás megteremtése azért indokolt, mert az önkormányzatban, akár csak az azt felépítő (eltartó) családban is, közös a háztartás!!! Azonban az önkormányzatot nem a polgármesteri hivatal -élén a polgármesterrel mint „családfő”- tartja el. Hanem a település lakói.

 
Hivatkozások, idézetek:

*Kertész Krisztián: Az állami elosztórendszerek megújítása című kiadványából.

** Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára, Akadémiai Kiadó 2002.

*** Lásd: Csízi Imre Jenő: Tudatváltás, avagy a Pedagógia Prioritása a Társadalomban című tanulmány, vagy a Spirituális Tudományok Klub megfogalmazásait.

Csízi Imre Jenő

/Szigetszentmiklós 2007. július./

Ui.: Időközben, 2007. június hónapban megjelent a fentiekhez szorosan kapcsolódó rendkívül fontos és ajánlott könyv: Ugrin Emese-Varga Csaba Új demokrácia- és államelmélet című tanulmánykötete, a Századvég kiadó nyomtatásában. (Egy részlet a könyvből -87. oldal-: ”Az e-demokrácia a következő évtizedben jelentős ösztönzést és támogatást adhat…..hogy gyakorlatilag minden állampolgár virtuális képviselő lehessen.”)

 
 
 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

ildikob@freemail.hu

(Ildikó, 2008.08.31 04:21)

A megvalósítás nehéz lesz, mert a "szervezetek" ellenállnak majd. Viszont, törvényszerű, hogy ha egy szervezet annyira a belső hatalomra koncentrál, hogy nem veszi már figyelembe a külső körülmények és igények változásait, az először nem hatékony, önmagáért működő szervezetté válik, majd megszűnik.
Hosszú évekig elhúzódhat ez a "halódás". Pedig senkinek sem mindegy, hogy mikor szűnik meg! Ha az emberek valóban beleszólhatnak a dolgaik rendezésébe, akkor elejét vehetik a hosszas "halódásnak", ami végeredményében mindenkinek jó.