Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Lehetséges-e univerzális érvényű erkölcsi törvény – kérdezi Kant a morálfilozófia egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású művében.

 

Az igenlő választ a kategorikus imperatívusszal adja meg, amellyel a tiszta gyakorlati ész semmilyen materiális és privát szempontra nem tekintve határozza meg az akaratot, s amelynek értelmében:

az individiuális cselekedetek akkor legitimek morálisan, ha maximájuk általános törvényadás elveként érvényesülhet.

De az imperatívusz egyben az emberi szabadság pozítiv tudata is, az általa célul megszabott legfőbb jó pedig szükségessé teszi Isten létének és a lélek halhatatlanságának morális célzatú feltételezését.

A szellem megvalósítója, hordozója a kiteljesedett egyes ember, a személyiség és ennek fejlődésében van funkciója a családnak is.

- A család természetes egység.
- A család az erkölcsiség hordozója.

- A közösséget jellemző első tudati forma az erkölcs. Közösség nélkül nincs erkölcs.

- Az erkölcs szférája jelenti az átmenetet a természettől a társadalomhoz.

- A család fölött álló közösség valóságos elevensége a kormányzásban van, s ennek a közösségnek egyik eleme a család. (A magántulajdon szüli a kormányzás, a hatalom, az állam igényét).

- A családnak meghatározója a szeretet. A szeretet általában azt jelenti, hogy egységben tudom magamat valaki mással. A szeretet első mozzanata az, hogy nem akarok önálló személy lenni magamban, s hogyha az volnék, hiányosnak és nem teljesnek érezném magamat. A második mozzanat az, hogy egy más személyben megnyerem magamat, érvényesülök benne, ő pedig ugyanezt eléri énbennem. A házasság a civilizálódás folyamatának első lépcsőfoka. Önkorlátozást követel.

(Hegel:  A Szellem fenomenológiája)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.